Sikerült leparkolnod, esetleg sátrat is vertél Erdély egyik leghíresebb útja mentén és most felfedeznéd a környéket, gyönyörködnél a Fogarasi-havasok tájaiban. De merre indulj el?
Ebből a cikkből olyan lehetőségeket ismerhetsz meg, melyek pár perces sétáktól egy napos túrákig terjednek, nehézségi sorrendben. Zárójelben a teljes (oda-vissza) út megtételéhez szükséges idők találhatók.
Ha jobban megfelel, ezt a cikket olvashatod angol és román nyelven a jobb oldali linkeket használva, vagy megnézheted a hozzá kapcsolódó videót.
Bilea-tó, Capra-vízesés, Vidraru-gát (<5 perc)
A Transzfogarasi útról rengeteg helyen van szép kilátás, de pár látnivaló gyakorlatilag az út mentén van. A fentiek közül csak a Bilea-tóhoz szükséges egy pár perces séta. Az Bilea-tó az erdélyi oldalon van, míg a Capra-vízesés és a Vidraru-gát a déli oldalon.
Bilea-vízesés (1 - 1,5 óra)
A Bilea-vízesés az egyik népszerű séta, kb. 300 méter szintet emelkedik könnyű terepen. A piros pont jelzést követi a Bilea-vízesés menedékháztól (Cabana Bâlea Cascadă), ahonnan télen lezárják a Transzfogarasi utat és ahonnan a felvonó is indul. Oda-vissza kb. 2.5 km távolságot kell megtenni, mindenképpen érdemes rá időt szánni, a képek nem adják vissza a vízesés méretét.
Zerge-tó (2 - 2.5 óra)
A Bilea-tó északkeleti sarkából indulva a kék háromszög jelzést követve érjük el a 2300 méteres magasság felett található Capra-nyerget, ahonnan több lehetőség is kínálkozik, melyeket a továbbiakban részletezünk majd. A jelzőtábla szerint fél órába telik a 300 métert emelkedő út a nyeregig, de nekem versenytempóban is szükségem volt 20 percre, úgyhogy egy átlagos turistának reálisabbnak tartok egy órát számolni a odáig. Közvetlenül a nyereg előtti 5-10 percben egy meredekebb szakaszon kell áthaladnunk, de nincsenek kitett részek és nem szükséges kéz használata.
Innen kb. 15 perc alatt lehet a tóig ereszkedni, a főgerincet követő piros csík jelzésen balra fordulva. Ne feledjünk el mindent úgy hagyni ahogy találtuk, ne dobigáljunk köveket a tóba és ne mosakodjunk benne, csak lábnyomokat hagyjunk ott és csak emlékeket vigyünk magunkkal.
Iezerul Caprei csúcs (3 óra)
A Capra-nyeregben jobbra fordulva a piros csík jelzésen kb. fél óra mászást követően egy 2400 méter feletti csúcson, a Iezerul Caprei-on, találjuk magunkat.
Innen a legrövidebb lehetőség ugyanott visszamenni a Bilea-tóig ahol jöttünk, de létezik egy valamivel hosszabb változat is, amely a Păltinu-nyeregig követi a gerincjelzést, majd onnan jobbra fordulva a kék csíkon (figyelemmel haladva, hogy ne térjünk le az ösvényről), majd piros kereszten ereszkedve érkezik a tó nyugati partjára a hegyimentők háza mellé. Ez utóbbi változatra számolhatunk összesen 4 órát.
Buteanu kéklő bérce (3.5 óra)
A Capra-nyeregből a kék kereszt jelzést követve kb. 45 perc alatt juthatunk Románia legkönyebben megközelíthető 2500-as csúcsára. Közvetlenül a csúcsra érés előtt egy 3-4 méteres kitett sziklafalat kell megmásznunk kezeinket is használva. Ehhez hómentes terepen különösebb felszerelés nem szükséges a megfelelő lábbelit leszámítva, de egy sziklán otthonosan mozgó túratárs lentről irányíthat a megfelelő fogások megtalálása érdekében, vagy a fentről való segítség is jól jöhet.
A csúcsra érve a Vânătoarea lui Buteanu feliratot pillantjuk meg a táblán, ami több forrás szerint helytelen és a csúcs eredeti neve Vânătarea lui Buteanu.
Leszpez-körút (5 - 6 óra)
Azok számára akik nagyobb kihívásokra vágynak, a végére van három javaslatom. A Transzfogarasi út déli oldalán jócskán leereszkedve érjük el a Piscul Negru turisztikai komplexumot. Innen a piros pont jelzést követve járhatjuk be a 8 kilóméteres Leszpez-körutat, amely egy ritkábban járt 2500-asra visz fel, melyről egyedi szögből csodálhatjuk meg a Călțun-tavat és a Negoj-csúcsot.
A körutat javasolt az óra járásával ellenkező irányban bejárni, vagyis a kettéágazásnál a jobb oldali útvonalat választani. Vigyázat, a terep csalóka, az esztenát elhagyva nagyon közelinek látszik a csúcs, de ez csak optikai csalódás, jókora mászás vár még ránk, a teljes szintemelkedés 1350 méter.
Akinek ez sem lenne elég, az jó látási viszonyok között és száraz sziklákon átmászhat az ikercsúcs másik felére, a 2505 méteres Călțun-ra, ahová nem vezett jelzett út.
Az igazi kihívások kedvelői folytathatják útjukat a Negoj-csúcs irányába, majd visszafordulva, a Călțun-tóhoz való ereszkedés után, a kék háromszög jelzésen érhetnek vissza a kiindulási ponthoz.
Ez utóbbi változatot csak jó fizikai és technikai felkészültséggel rendelkező túrázóknak ajánlom, könnyű hátizsákkal is egy legalább 12 órás megterhelő túrára lehet számítani.
Negoj-csúcs (10 - 12 óra)
Az ország második legmagasabb csúcsát a Bilea-tó nyugati oldaláról indulva a hegyimentők háza mellett a piros kereszt, majd a kék csík és piros csík jelzéseket követve érhetjük el. A szintkülönbségek jelentősek, láncos szakaszokat és kisebb csúcsokat is érintünk útközben, ezek közül a legnagyobb kihívást a 2391 méteres Lăițel jelenti.
Aki útközben elfárad vagy lerövidítené az utat, az a Călțun-tónál visszafordulhat, ezzel kb. 3 órával rövidítve le a túra hosszát.
Moldoveanu-csúcs (12 - 14 óra)
Az ország legmagasabb csúcsának megmászás a Bilea-tótol indulva igazi őrülteknek való feladat, a gyaloglás és szaladás határán haladva is nagyjából 11 órát vesz igénybe. Több mint 25 km folytonos emelkedés és ereszkedés vár ránk, a nap végére meghaladjuk a 2500 méter pozitív szintkülönbséget. A kihívást nehezíti, hogy biztos vízforrás csak a Podu Giurgiului tónál van.
Ezt a túrát jellemzően 2 – 3 nap alatt szokás megtenni, a Podragu-menedékháznál való alvással, főleg amióta az előbb említett tónál épült védkunyhó többé-kevésbé rejtélyes körülmények között használhatatlanná vált.
Jó túrázást, találkozunk a hegyen!
